A beszéd gyakorlásához partner kell - 5 tévhit a nyelvtanulásról, 5. rész

A legtöbb nyelvtanuló számára kifejezetten fontos, hogy tudjon beszélni is az idegen nyelven. Ez persze teljesen természetes, hiszen a legtöbben azért tanulunk nyelvet, hogy élő kommunikációban használni is tudjuk.

Persze lehet ezen kívül sok már cél is, például jó érzés sorozatot nézni eredeti nyelven, esetleg könyvet olvasni vagy elegáns leveleket megfogalmazni mondjuk a munkahelyen. Mégis, a beszéd gyakran kiemelt helyet foglal el.

Jó kis kettősség, nem igaz?

Egyfelől vágyunk arra, hogy folyékonyan tudjunk beszélni, másfelől pont ez a készség fejlődik olyan nehezen. Nem csoda, hiszen a beszéd rendkívül összetett dolog. Sokat agyalunk, eszünkbe kell jussanak a szavak, ráadásul ott a helyszínen, nem majd 5-10 perc múlva. Nem szeretünk rossz benyomást kelteni a hibás nyelvtani szerkezeteinkkel és ami a kiejtést illeti...kinek esne jól, ha valaki többször visszakérdezne, hogy “bocs, mit mondtál, nem értelek”…

Ehhez még hozzáadódik sok lehetséges rossz emlék. Nem egy emberrel találkoztam már, akinek a kedvét a tanulástól sikeresen elvette valaki azzal, hogy dícséret helyett lehúzta. Mert nem jó igealakot használt, mert ezt a szót már tudni kellene, mert nem tökéletes amit mond...Én is emlékszem ilyen esetre, nekem is volt olyan tanár az életemben, aki előtt nem szívesen szólaltam meg, mert úgyis csak a hibát kereste.

Ezt a hibázás dolgot nem árt kicsit rendbe tenni...Hibázni jó, sőt KELL!

Az egész tanulási folyamat természetes része a hibázás. Különben miből tanulnánk? A kisgyerek is sokszor elesik, mielőtt megtanul rendesen járni vagy futni. Gondolj bele, mi lenne, ha az első elesés után azt mondaná, ennyi volt, feladja. 20 évesen is négykézláb menne, mindenhová? A villamoson elég furán néznének rá (és máshol is). :) Nem állítom azt, hogy kellemes dolog hibázni, de fogadjuk el, hogy hasznos és szükséges és segít minket a tanulásban továbblépni. Ha például nagyon kellemetlenül érzed magad egy hiba miatt, akkor legközelebb tuti nem fogod elkövetni. :)

Mi lehet még az oka annak, hogy tartunk a beszédtől?

  • Rossz érzés, hogy nem tudod ugyanolyan elegánsan elmondani, amit szeretnél, mint mondjuk magyarul. Ez érthető és valóban bosszantó, de lépésenként igenis el tudsz jutni odáig. Légyszíves, ne hidd el, hogy valaki 2-3 hónap nyelvtanulás után úgy fog megszólalni angolul vagy németül vagy más nyelven, hogy senki rá nem jön, nem ez az anyanyelve. Ez egyszerűen abszurd. A titok, hogy a haladásra fókuszáljunk, és örüljünk neki, hogy amit múlt héten még nehéz volt elmondani, most már sokkal könnyebben megy. Ha élvezzük magát a folyamatot, minden sokkal könnyebb lesz.

  • Folyamatos javítgatás. Szerencsére egyre kevésbé jellemző, hogy egy tanár mondjuk folyamatosan, a mondat közepén kijavítja a tanulót. Nyilván ha a tanuló kifejezetten ezt kéri, akkor legyen, de azért általában ez nem túl egészséges hozzáállás. Ha valaki állandóan belevág a mondatunk közepébe, sosem tudunk belendülni. Majd a mondandó végén megbeszéljünk az esetleges tökéletlenségeket.

  • Félünk, hogy “beégünk”. Ki szereti a szégyen érzését? Saját tapasztalatom az, hogy ha valakit tényleg érdekel a mondandód, Rád fog fókuszálni és nem arra, amit mondasz. Szerintem az az egészséges, ha valaki tisztelettel fordul olyan ember felé, aki másik nyelven igyekszik közölni a mondandóját. Ráadásul aki már valaha tanult nyelvet az tudja, hogy a tanulás néha küzdelmes, ezért inkább segít és dícsér, nem gátol…

Na jó, de hogyan gyakoroljuk a beszédet? Ráadásul egyedül???

A helyzet az, lehet Te furán érzed magad ha hangosan beszélsz úgy, hogy senki más nincs a közelben. Ha nyelvet tanulsz, akkor ezen túl kell lendülni. Ugyans ez is a folyamat része. :) Valamikor el kell kezdeni gyakorolni, nem? Persze meg lehet fizetni egy magántanárt is, miért is ne, de nem feltétlenül kell. Ha jársz is tanárhoz, akkor is kell az órák mellett is gyakorolni. Szóval hangos beszédre fel, akkor is, ha senki nincs a közelben!

Nem hosszú monológokat kell mondani, a kisebb dolgoknál érdemes elkezdeni.

  • Például hozzászokni, hogy ha szókapcsolatokat kérdezel ki magadtól, azt hangosan teszed. Hogy szokd a hangodat.

  • Érdemes felvenni magadat valamilyen hangrögzítővel (pl. okostelefon...), aztán visszahallgatni. Csak az első pár alkalommal lesz fura, utána próbáld meg félreteni az egódat és ne arra figyelni, milyen furának hallod a saját hangodat, hanem arra, hogy mit fejlődtél az előző felvételhez képest és mit tudtál mégiscsak jól elmondani.

  • Szövegeket is olvashatsz hangosan, akár úgy is, hogy közben megy a szöveg hanganyaga is és egyszerre hallgatsz és olvasol.

  • Ha nem tudod, miről is beszélj, megnyithatod az ESL Conversation questions oldalát, ahol rengeteg téma van és kérdéseket is tesznek fel hozzá. Így a kérdések vezetik a mondandódat.

  • Bármilyen érdekes képről el tudsz kezdeni hangosan beszélni, lényegében bármit, ami eszedbe jut róla. Először talán csak szavak lesznek, azután egyre komplexebb szerkezetek.

Amit semmiképpen se felejts el: a beszédet beszéddel lehet a legjobban gyakorolni. Mindenki, aki jól beszél egy idegen nyelvet, sokat gyakorolta azt.

Aláírom, van, akinek könnyebben megy és van, akinek nehezebben. Különbözőek vagyunk, kinek több, kinek kevesebb gyakorlásra van szüksége, de olyan nemigen van, hogy valaki megtanulja a nyelvtant plusz 10.000 szót, szépen csendben, aztán kinyitja a száját és azonnal gyönyörűen, folyékonyan beszél. Ez egyszerűen nem életszerű.

A lényeg címszavakban:

  • Minél többet gyakorolsz, annál ügyesebb leszel.

  • Ha otthon / kocsiban ülve / zuhany alatt beszélsz hangosan, amikor csak Te vagy ott, egyedül, az előkészület az igazi párbeszédekhez. Sima gyakorlás. A dobbantó, ami majd segít magasra lendülni.

  • Olyanról beszélj, ami érdekel, amiről egyébként is lehet, hogy majd beszélni fogsz. Minek gyakorolnád a főzéshez-sütéshez használt fűszerek neveit, ha utálsz főzni?

Ha tetszett a cikk, kövesd a Lingoholicot a Facebookon és/vagy az Instagramon. :)

Az 5 tévhit a nyelvtanulásról sorozat előző, 4. részét itt tudod elolvasni.

Üdv,

Gabi