A fordítás mint nyelvtanulási módszer már elavult - 5 tévhit a nyelvtanulásról, 4. rész

Neked milyen érzéseid vannak, ha előkerül a fordítás szó?

Szívesen fordítasz? Esetleg úgy gondolod, kidobott idő és ehelyett az idegen nyelvbe veted bele magad és amennyire csak lehet, kiszorítod a magyart a tanulásból?

Még a múlt század közepe tájékán nagy divat volt fordítási alapokra helyezni a nyelvtanulást.

Az ember nekiállt mondatokat fordítani és várta (ha csodát nem is) a tudást. Manapság az a divatos, ha a beszédre és a sok kommunikációra helyezzük a hangsúlyt és sokan azon a nézeten vannak, hogy a tanulási folyamat legelejétől ki kell zárni a magyart. Csak az idegen nyelvet kell használni.

Nyelvtanulókkal kapcsolatban az a tapasztalatom, hogy vannak, akik nagyon szívesen fordítanak, és vannak, akik a hátuk közepére kívánják az egészet és minden tanulásvágy elszáll, ha fordítani kell.

Nem ez a szép az egészben? Milyen jól mutatja ez is, mennyire különbözőek vagyunk. Más területtel is ez a helyzet. Vannak emberek, akiket egyáltalán nem zavar, ha hibásan beszélnek egy nyelvet, lényeg, hogy beszéljenek, mások pedig meg sem szólalnak addig, amíg nem biztosak benne, hogy tökéletes mondatokat fognak alkotni.

Ahelyett, hogy határozottan állást foglalnék a fordítás ellen vagy mellett (nem fogok :)), inkább egy-egy kérdés megválaszolására invitállak.

Mi a célod a fordítással, miért csinálod?

  • Nyelvtani szerkezetek használatát mélyítenéd el?

  • Megnéznéd és tudatosítanád, miben is különbözik az idegen nyelv és a magyar? Szuper, miért ne fordítanál?

  • Azért fordítasz írásban, mert beszélni szeretnél jól, de megszólalni nem mersz, a fordítás pedig jól meg?  Ez esetben rossz hírem van, az írásbeli fordítással nem fogsz tudni átlendülni a gátlásokon.

  • Hangosan fordítasz, csak szóban? Esetleg csak írásban? Fordítani ugyanis nem pusztán a hagyományos módon lehet, az is jó, ha például csak 3-4 szóból álló egységeket fordítasz szóban, nem kell leírni. Ez a fajta fordítás például teljesen jól megalapozza a beszédet is.

Következő kérdés: a nyelvtanulási folyamat mely szakaszában fordítasz?

Ami engem illet, szerintem az első szakaszban, kezdőként jó dolog ezt a tevékenységet csinálni. Általában egyszerűbb, kézzel foghatóbb szavak és kifejezések tanulásával kezdünk. Ha ezeknek a hétköznapi tárgyaknak a nevét vagy naponta használatos mondatokat fordítunk, azzal egész egyszerűen mélyítjük a tudást és tesztelni tudjuk magunkat.

A tesztelésnek pedig nagon jó hatásai vannak, mert ilyenkor teljes agyi kapacitásunkkal arra összpontosítunk, hogy előhívjuk a szükséges információt. Ezzel pedig azt üzenjük az agyunknak, hogy “kapja össze magát”, mert ez fontos.

Haladóként, ha nem fordítónak készülsz egyre jobban lehet hanyagolni az oda-vissza fordítgatást, és inkább definíciókkal érdemes dolgozni, lehetőleg sokféle szövegkörnyezetet felhasználva.

Mit fordítasz?

Unalmas, szokásos példamondatokat, összefüggés nélkül?

Azt tényleg nem lehet sokáig csinálni. Ha már fordítasz, érdemes olyan dolgot fordítani, ami érdekel is Téged. Kedvenc regényedből mondatokat, egy jópofa történetet. Bármit, csak álljon Hozzád közel. Ha gépészetet olvasol, mert Téged az érdekel, az szuper lesz. :) Ha nem érdekel, akkor időpocsékolás.

Mennyit fordítasz?

Amennyiben csak a fordításra alapozod a tanulást, az valóban nem túl érdekes és nem biztos, hogy hosszú távon fogod tudni csinálni.

Egy átlag nyelvtanulónak (bár tudjuk, ilyen nincs is :D ) a fordítás egy eszköz. Emellett pedig egy sor másik eszközt is fel kell sorakoztatni. Olvasás, szövegek hallgatása, beszéd különféle módszerekkel. Az, hogy a fordítást is beveszed a tanulási eszköztáradba, egy plusz dolog.

Így a kérdés nem is az lesz, hogy mennyit fordítasz, hanem az, hogy mit csinálsz még a fordítás mellett.

Nagyon egyszerűen összefoglalva: ha szeretsz fordítani és olyan dologgal foglalatoskodsz, ami Téged érdekel, akkor hajrá, csináld! :)

Emlékeztető: ne felejtsd el, hogy fordítani nem csak ülve, írásban lehet. Például egy szuper gyakorlat, ha az ember magyar szöveget hallgat felvételről (akár lassítva) és közben minél több dolgot igyekszik hangosan fordítani a hallottakból. Leülni sem kell hozzá, bezárkózni sem és a csuklónk sem fárad el a lázas körmölésben. :)

Neked mi a véleményed és tapasztalatod azzal kapcsolatban, hogy teljesen ki kell-e zárni a magyar nyelvet a tanulásból?

Szerintem már tudod, én mit gondolok. Semmiképpen sem vagyok a drasztikus állásfoglalás híve. Ez az egész főleg a tanulótól és az ő céljaitól függ. Amennyiben a célokat nem szolgálja a fordítás, akkor hanyagolhatjuk. Ha pedig szolgálja, mert az illető szívesen csinálja és tudja ellenőrizni vele, mennyire sikerült mélyen eszébe vésnie szókapcsolatokat, akkor pedig szuper dolog.

Azt is érdemes figyelembe venni, hogy az egyik nyelv segíti a másikat. Ha olyan szerkezetekre bukkanunk, amiket magyarul is ugyanúgy használunk, azokat sokkal gyorsabban meg lehet tanulni. Ha pedig olyan a szerkezet, ami nagyon fura a magyarhoz képest, akkor felvillanhat a kislámpa az agyunkban, hogy na most vigyázz, itt a csel. :)

Te mit gondolsz? Szívesen fordítasz, akár írásban, akár szóban?

Az 5 tévhit a nyelvtanulásról sorozat előző részét itt olvashatod el.

Ha tetszett a cikk, kövesd a Lingoholicot a Facebookon és / vagy az Instagramon is.

Üdv,

Gabi