A nyelvtanuláshoz fenék kell - 5 tévhit a nyelvtanulásról, 2. rész

Emlékszel, mennyit lehetett ezt hallani régen? És talán van, aki még most is ezt mondja. “A nyelvtanuláshoz fenék kell.”

Persze, hogy kell, de mihez nem? Evéshez, iváshoz, tánchoz, alváshoz és még sorolhatnám. Fenék mindenhez kell, mert enélkül elég furán néznénk ki. Gondolom érted, hová szeretnék kilyukadni. :) Nem abban az értelemben kell ez a tesrészed, hogy ülj rajta az íróasztalodnál órákig. Egyfelől ez rémunalmas, másfelől az ember nem tud órákig ülni és feszült figyelemmel magolni. Huhhh….a Te hátadon is végigfutott a hideg, csupán azáltal, hogy ezt elképzelted?

Félreértés ne essék, nem állítom azt, hogy néha nem kell lecsüccsenni valamiféle asztalhoz és odafigyelni és tanulni. Ha haladni szeretnél, akkor kell. Azonban a hangsúly nem ezen van. Ha napi 20 perc ülős tanulást be tudsz iktatni, már nyert ügyed van. A hangsúly a rendszerességen van és azon, abban a 20 percben hová irányítod a figyelmedet. Ha 100%-ban arra, amit meg szeretnél tanulni, az nagyon jó!!!

Gondoljuk csak végig egy pillanatra, hová vezet a “nyelvtanuláshoz fenék kell” módszer.

Ha már nyelvtanulásról beszélünk, miért nem vesszük alapul a magyar nyelvet, hiszen azt már megtanultuk és valljuk be, folyamatosan tanuljuk. Hiszen ki merné azt állítani, hogy már mindent tud a saját anyanyelvén?

Szóval a magyart a fenekeden ülve tanultad meg? Nem valószínű...Rendben, akkor még járni is sem tudtál, amikor elkezdted tanulni, és egyébként is, a gyerekek máshogy tanulnak, mint a felnőttek. Azonban a gyermeki felfedezés lelkületét nem szabad kihagyni a tanulásból.

Mikor használod az anyanyelvedet, a magyart? Csak akkor, amikor a fenekeden ülsz? Szerintem nem. Telefonálsz, kapcsolatokat ápolsz, olvasol, filmet nézel, rádiót hallgatsz, tájékozódsz. Feltételezem, nem azért akarsz megtanulni bármilyen nyelven is, hogy kiválóan tudj minden igét, sohase rontsd el a német ragozást, mindig tökéletesen használd a kötőmódot a spanyolban és így tovább. A nyelv arra való, hogy élj vele.

Mi tehát a probléma ezzel a “nyelvtanuláshoz fenék kell” szöveggel?

Elsősorban az, hogy negatív érzelmeket kelt.

A mai pörgős világban ki akar olyan dologgal foglalkozni, ami negatív érzéseket kelt benne? Ráadásul azt is tudjuk, hogy az agy lezár, lekapcsol, ha igazán nincs is kedved valamit megtanulni.

Másodsorban ez a mondás a tanulás icipici szeletét fogja meg és nagyítja fel. Az órákig az íróasztalánál ülő Mintatanuló képe a magányt juttatja eszünkbe. És persze ez előbb említett unalmat. Ez ellentmond annak, hogy a nyelvet általában kommunikációra, kapcsolatok építésére, látókörünk szélesítésére használjuk.

A harmadik probléma pedig az, hogy ha az elején be is lelkesedsz és azt mondod, megcsinálom, meddig fog tartani a lelkesedés? Szerintem pár nap után, mikor hosszú ideig ücsörögtél az asztalnál és az idő felében azon gondolkoztál, mikor lehet már vacsorázni vagy mit lenne jó csinálni a hétvégén, fel fogod adni. Hónapokig semmiképp sem lehet fenntartani egy ilyen rendszert. Ha Te fenn tudod tartani, le a kalappal!

Milyen értelemben kell mégis a fenék?

Ahogy a cikk elején említettem, napi 20-25 perc fókuszált tanulás rendkívül nagy lendületet ad a haladásnak. Szépen apró szeletekre, darabokra lehet ezzel bontani a megtanulandó anyagot.

A “fenék” mellett mi szükséges még?

Ez a dolog jó része! Kell sok-sok érdeklődés, szín, motiváció, érdekes anyagok, személyedre szabott terv. Az érzés, hogy haladsz és eljutsz valahová.

Fontos, hogy sokat halld azt a nyelvet, még akkor is, ha nem egészen érted. Mert attól, hogy Te nem figyelsz oda állandóan és folyamatosan, az agyad még figyel. A hanglejtést fel fogod ismerni, jobban fogod érteni a mondanivalót, mert automatikusan hozzászokik a füled ahhoz, hol vannak a szavak és mondatok határai, és egy idő után ismétlődnek majd szavak. Ebből fogod sejteni, mi az, ami fontos, mert már sokat hallottad.

Mihelyt van már használható alapod, egyre többet érdemes olvasnod. Először szösszeneteket, majd egyre bonyolultabb dolgokat, persze mindig abba az irányba mutasson, ami Téged érdekel.

Érdemes egyre többet és egyre hosszabban beszélni, mondatokat alkotni, kísérletezni, játszani.

A nyelvet tehát nem csak tanulni kell, hanem élni kell benne, vele. Különben egy rideg szabályrendszerré alacsonyítjuk, és ezzel unalmassá tesszük.

Ha azt mondjuk, hogy a nyelvtudáshoz sok-sok kapcsolat, érzelem és érdeklődés kell, akkor sokkal közelebb kerülünk az igazsághoz. Ha szeretjük azt a módot, ahogyan kapcsolatba lépünk az idegen nyelvvel, akkor gyorsabban jön a sikerélmény is.

 

Ha tetszett a cikk, kövesd a Lingoholicot a Facebookon és az Instagramon is.

Az 5 tévhit a nyelvtanulásról sorozat előző részét itt olvashatod el, a következő, 3. részt pedig itt.

 

Üdv,

Gabi